Becslés: hogyan érdemes elkezdeni?

Írta: Dvorzsák Alexander, PSPO, PSM, DASSM vezető tanácsadó

Becslés: hogyan érdemes elkezdeni?

A becslésnek hatalmas jelentősége van a szakmai és a magánéletünkben is. Céljaink elérése érdekében feladatokat, problémákat oldunk meg, és az eredményekért hajlandóak vagyunk áldozatokat hozni (pl. erőforrás, idő, pénz), amelyek mértékét a várt eredményekhez mérjük. Azonban mind az áldozatokat, mind az eredményeket sokszor becsülnünk kell. De hogy tudunk pontosan becsülni? Milyen jó módszerek vannak rá? Blogposztunkban gyakorlati példákkal is megvilágítjuk a kérdést.  

Miért becslünk?

A céljainkkal járó feladatokat és problémákat, illetve a várható eredményeket szeretnénk tisztábban látni, hogy tudjuk mérlegelni, mi az, ami belefér a lehetőségeinkbe (erőforrás, idő, pénz stb.). A célok között lehetnek egyszerűen elérhetőek (szomjas vagyok, inni szeretnék), vagy bonyolultak (el szeretnék jutni a Marsra). Az egyszerűen elérhető célok esetén nem is nagyon kell becsülnöm, csak végre kell hajtanom a jól ismert vagy tiszta feladatokat. Ahogy a célok elérhetősége nehezedik, már egyre inkább szükségem van becslésre, hogy tudjak dönteni a megvalósításukról.

A becslések pontossága

Mikor tudunk a legpontosabban megbecsülni egy feladat hatásait és eredményeit? Minél előrébb járunk a megoldásában, annál pontosabb becslést tudunk adni a várható kimenetelekről. Ez ellen nem tudunk mit tenni, ezért inkább éljünk együtt vele és fogadjuk el, hogy bármennyire is próbálkozunk, pontos becslés nem lehetséges.

fogadjuk el, hogy bármennyire is próbálkozunk, pontos becslés nem lehetséges
Cone of uncertainty (http://www.agilenutshell.com/cone_of_uncertainty)

A becslések szükséges pontossága

Feladatok esetében természetesen vannak olyanok, amiket pontosabban tudunk becsülni és vannak olyanok, amiket kevésbé pontosan tudunk, ezt a becslés körülményei határozzák meg. Ami fontos, hogy a kevésbé jól becsülhető feladatoknál ne legyen elvárás a pontosabb becslés, mert ez feszültséget, problémákat, nem várt helyzeteket szülhet. A körülményekhez kell igazítani a becslési elvárásokat. Az alábbi ábra mutatja, hogy a becslésbe (tervezésbe) fektetett energia hogyan viszonyul a becslés (tervezés) által adott értékhez. 

A JBGE (Just Barely Good Enough) pont elérésére kell törekednünk, itt a leghatékonyabb a becslésünk.
JBGE ábra (http://agilemodeling.com/essays/barelyGoodEnough.html)

A JBGE (Just Barely Good Enough) pont elérésére kell törekednünk, itt a leghatékonyabb a becslésünk. Ha a görbén ettől balra becslünk, akkor még lesz dolgunk vele, ha ettől jobbra, akkor pedig nem kapunk már több értéket, sőt a becslésbe fektetett erőforrásaink egy része kárba is veszik. A JBGE pont helyét az ábrán a becslés körülményei határozzák meg, melyre az alábbiak hatnak:

  • Jobbra tolják a pontot (több erőforrást kell a becslésbe, tervezésbe fektetni)
    • Kockázat
    • Bonyolultság
    • A “kiszámíthatóságra” törekvés
  • Balra tolják a pontot (kevesebb erőforrást kell a becslésbe, tervezésbe fektetni)
    • Tapasztalat
    • Tudás
    • A változás egyszerűsége
    • Bizonytalanság

Milyen egy jó becslési rendszer?

  • Relatív
    • Az emberek nagyon jók relatív becslésben és nagyon rosszak abszolút becslésben, ezért relatív becslésre kell törekedni. A feladatokat az eddig feladatokhoz (is) hasonlítsuk a becslésük során. Példa relatív becslésre: 3 épületet rendezzünk magassági sorrendbe
    • Példa abszolút becslésre: Egy épületnek becsüljük meg a magasságát méterben. (Itt elég sokan alkalmazzák azt a logikát, hogy megszámolják hány emeletes az épület és egy emeletet 3 méternek feltételezve, a kettőt összeszorozva mondanak becslést. Vegyük észre, hogy ez már relatív becslés!)
  • Sok vélemény, szempont
    • Minél több ember véleményét kikérjük egy feladat becslése során, annál több kérdést tudunk összegyűjteni, annál jobban tudjuk tisztázni a feladatot. Ezért szeretjük, ha teljes csapatok becsülik a feladatokat, nem pedig egyének.
  • Ritkítsuk a lehetőségeket
    • Nem tudunk pontos becslést adni, ezért az illúziót se hagyjuk meg. Nem szeretnénk azon vitatkozni, hogy valami 51.5 nap, vagy 52 nap, ezért el is veszem a felesleges vita lehetőségét, például a lehetséges értékek: 1, 5, 10, 20, 50, 100.
  • Mindenki ismeri a becslési rendszert, aki alkalmazza

Példa becslési módszerre – Planning Poker

A Planning Poker egy elég divatos becslési forma és jól is működik, ha ismerjük a lényegét és megfelelően használjuk.

Miért jó a Planning Poker becslés?

  • Relatív: a becslési skálát mértékegység nélküli számok alkotják
  • Sok vélemény: csapatban becsülnek
  • Ritkítjuk a lehetőségeket: Fibonacci számokat használunk

Mi a Planning Poker becslés folyamata?

  • Kellékek:
    • Kártyák számokkal rajtuk (1, 2, 3, 5, 8, 13, 20), ahány ember becsül, annyi pakli
    • A becslésre váró feladatok összegyűjtve
  • Amikor a csapat készen áll, az első feladatot felcsapják az asztalra és beszélgetnek róla, kérdéseket tesznek fel vele kapcsolatban.
  • Ha már nincs több kérdés a feladattal kapcsolatban, akkor mindenki kiválaszt egy kártyát becslés gyanánt, majd egyszerre felcsapják az asztalra. A legnagyobb és legkisebb értéket adók közül kezdi el valaki a beszélgetést, hogy miért gondolt ilyen nagyra vagy kicsire. Ha már nincs több kérdés, akkor újra becsül a csapat.
  • Folytassuk addig, amíg konszenzusra nem jut a csapat!
Minél előrébb járunk a megoldásában, annál pontosabb becslést tudunk adni a várható kimenetelekről.

Összefoglalva

A becslés elengedhetetlen, mindennapi döntéseinket rájuk alapozva hozzuk meg. A becslések határainak, alapvetéseinek ismeretében becsüljünk, ne csapjuk be magunkat, mert annak csak mi isszuk meg a levét:

  • nincs pontos becslés
  • a becslések pontossága eltérő
  • az emberek relatív becslésben jók
  • minél több a vélemény, tapasztalat, annál pontosabb becslést tudunk adni

mindenki máshogy becsül, törekedjünk a transzparenciára, hosszú távon alakítsunk ki jó becslési rendszert